Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



Virágok borítják ágyam.
Hallhatatlan,színes
szövetvirágok.


Puha kristályt szórt
ma az Ég.
Ámulva néztem
a sűrű hóesést.

Vajon meddig tart?
Kérdeztem magamban.
Picic nyomokat láttam
kirajzolódni a hóban.

Szaporázták lépteiket
a pici lények.
Hóangyalok Ők,kik
köztünk élnek.


Némán szólok.
Ujjaim peregnek,
mint órahomok.

Megérint az üresség.
Ujjaim peregnek,
bensőmben szólalok.

Megremeg a Tér.
Ujjaim peregnek,
mígnem már elalszok.


Gyarapodó tudásom mögött
vajon mi a lényeg?
Lüktető Ezeréves
felett is ott a kéreg.

Egy a Mindennel,
s az Egy-el.
Lényem már egy
a Világegyetemmel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Torda

(Réka, 2008.11.05 22:41)

Köszönöm, hogy tudhatom :-)

Áldás,s Béke

Azon tűnődtem, hogy az ember bensője (az igaz valója) vajon mennyit változik az évek alatt?
Talán semmit, csak bölcsebbé válik...:-)

Vers

(Torda, 2008.11.05 22:34)

Kedves Réka!

A versek mindegyke a 2002-es évben született. :-))
A következőek már a 2003-as évad termései lesznek.

Áldás,s Béke!

Vers

(Kinga, 2008.11.05 22:27)

Kedves Torda!
Nagyon tetszik.
Lehetne tudni mikor írtad?

Áldás, s Béke
Réka